Tudják, hol van Vajdaság

Tartományunk is képviseltette magát a budapesti Országos Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon. Hatalmas érdeklõdés a vajdasági beruházások iránt.
Augusztus 26-a és szeptember 4-e között került megrendezésre Budapesten a 74. Országos Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás (OMÉK). Az ötévenként megrendezésre kerülõ rendezvény komoly múltra tekint vissza, elsõ alkalommal az 1896. évi millenniumi ünnepségsorozat keretében szervezték meg. Az idei OMÉK-kal azért foglalkozunk külön is, mert ezúttal Vajdaság, az itteni gazdák és vállalkozók is bemutatkoztak a Szabadkai Községi Parasztegyesület és a Magyar Nemzeti Tanács által felállított standokon.
Noha a rendezvényt Magyarország legnagyobb agrárjellegű kiállításaként harangozták be, az idei vásár rácáfolt erre az állításra. Az állandó látogatók elmondása szerint öt, illetve tíz évvel ezelõtt is hatalmas méretű volt a rendezvény, a Hungexpo kiállítási területén szinte egy tűt sem lehetett leejteni a nagyszámú kiállítótól. Ehhez képest az idén jóval szerényebbre sikeredett az OMÉK.
Az idén valószínűleg azért volt kevesebb kiállító az OMÉK-en mint korábban, mert erre a vásárra mindössze ötévente kerül sor, ami egy-egy termelõ vagy vállalkozás számára igen hosszú periódus, ugyanakkor Magyarországon az elmúlt évek során megjelentek és megerõsödtek a regionális jellegű kiállítások, amelyek szintén sok látogatót vonzanak, ezért a kiállítók jelentõs része átpártolt ezekre a rendezvényekre.
A számos kísérõrendezvény közül számunkra a legjelentõsebb a határon túli magyar gazdák találkozója volt, amelynek keretében a vásárra látogatott a Magyar Nemzeti Tanács küldöttsége. Gráf József magyar földművelésügyi miniszter és Józsa László, az MNT elnöke ez alkalommal írta alá azt az együttműködési megállapodást, amelynek elsõdleges célja, hogy a vajdasági magyar gazdák szülõföldjükön találják meg boldogulásukat és megélhetésüket.

SZABADKA, AZ ÜDE SZÍNFOLT

A színes vásári forgatagban üde színfoltnak bizonyult a Szabadkai Községi Parasztegyesület által felállított stand. Kiss Árpád, az egyesület elnöke fontosnak tartotta, hogy a vajdaságiak is bemutatkozzanak Budapesten. Ehhez a szerbiai Mezõgazdasági Minisztériumtól és az amerikai ADF alapítványtól kapott anyagi támogatást.
Az egyesület túlmutatott nevén, és szinte az egész Vajdaságból meghívott kiállítókat a standjára. A szabadkai és környékbeli termelõk vetõmagján, facsemetéin, méhkasain és nyúlketrecein kívül volt itt söprű és gyapjú Magyarkanizsáról, hatalmas érdeklõdésnek örvendõ füstölt csiga olívaolajban Újvidékrõl, de bemutatkoztak a gombosi méhészek és a doroszlói cukorrépa-termelõk is. A kiállított termékek színes kavalkádján a legtöbb látogatónak megakadt a szeme, szinte mindenki megállt itt egy-két szót váltani a kiállítókkal.
Egyesek az iránt érdeklõdtek, hogy lehet az, hogy Szabadka csak község, noha annak idején szabad királyi városi címet nyert, de azt is sokan megkérdezték, hogy vernek-e bennünket.
Igen gyorsan bebizonyosodott, hogy Kiss Árpád jól gondolkodott, amikor a vásári részvétel mellett döntött. A számos egyéni látogató mellett jó néhány komoly cég és vállalkozás képviselõi is szót váltottak az egyesület elnökével. Voltak köztük befektetési tanácsadók, olyan cégek, amelyek szeretnék mezõgazdasági és egyéb gépeiket forgalmazni Vajdaságban, de a vajdasági gyümölcsök és zöldségfélék exportja iránt is nagy volt az érdeklõdés, és számos, gazdákat tömörítõ egyesület kívánta felvenni a kapcsolatot a szabadkaiakkal. A közel száz üzleti beszélgetésbõl levonható legfontosabb következtetés, hogy a magyarországi vállalkozók körében igen komoly érdeklõdés tapasztalható a vajdasági beruházások iránt, és nem csak a mezõgazdaság területén, hanem számos más szférában is. A Parasztegyesület megtette, ami tõle tellett, bemutatta a nagyszámú érdeklõdõnek az itteni piac kínálta lehetõségeket, ha már Szerbia vagy Vajdaság nem tartotta fontosnak, hogy hivatalosan megjelenjen.
A szabadkaiak standját számos hivatalos delegáció és közéleti személyiség is meglátogatta. Tiszteletét tette a Magyar Nemzeti Tanács küldöttsége Józsa László vezetésével, a szerbiai Mezõgazdasági Minisztérium Ivana Dulić Marković miniszter-asszony vezetésével, de a másik donátor, az ADF is megtekintette a standot. Rajtuk kívül magánszemélyként leült itt néhány baráti szót váltani Magyarország talán legismertebb fõszakácsa, Benke Laci bácsi, aki a csigák iránt érdeklõdött, amelyeket valamelyik jövõbeni televíziós fõzõműsorában szeretne majd felhasználni és dr. Bálint György, a közismert Bálint gazda is, aki kifejezte készségét, hogy néhány elõadást tartson a vajdasági termelõk számára.
A kilencnapos rendezvény végén Kiss Árpád elégedett volt. Mint utóbb bebizonyosodott, hatalmas feladatot vállalt magára, amit sikeresen teljesített. Lehetõségeihez mérten bemutatta Vajdaság termelését, lehetõségeit, és számos komoly befektetõ számára tette vonzóvá az itteni piacot.
A magyarországi üzletemberek részérõl tapasztalható komoly érdeklõdés Vajdaság iránt, a talpra állás lehetõségét jelenti a tartománynak, de hogy eme úttörõmunkát követõen mi az, ami megvalósul, nagyrészt már az állami szervektõl függ.

2005.09.10
http://www.vmsz.org.rs/article.php?lg=hu&id_article=3088