Tíz birka, egy kos

Tíz birka, egy kos

Bajmokon Lőkösék ismét foglalkozhatnak birkatenyésztéssel

Ez év első három hónapjában Észak-Bácskában megközelítőleg 20 ezer munkanélkülit tartottak számon, ma már nagy valószínűséggel jelentős mértékben megnőtt ez a szám. És amíg néhány évvel ezelőtt a munka nélkül maradt családoknak, illetve más vállalkozó szellemű fiataloknak a mezőgazdaság nyújtott lehetőséget a megélhetésre, ma már ebbe sem olyan könnyű belevágni.
Nagy beruházásokra van szükség, hogy állattenyésztéssel vagy éppen konyhakertészettel lehessen foglalkozni. Egy kis támogatás azonban sok esetben hatalmas örömet és főként támogatást jelenthet egy-egy reménykedő családnak.

Így történt meg az, hogy tíz birka meg egy kos érkezett a hegyekből a síkságra, nagy örömet okozva egy szerény körülmények között élő bajmoki családnak. Ezek után Lőkösék viselik gondját a tizenegy állatnak Bajmok északi bejáratától nem messze, egy tanyán. Ott, ahol, ha figyel az ember, és nem hajt gyorsan (ami nem is ajánlott, hiszen nyári úton lehet eljutni a családi tanyára), úton-útfélen fácánba lehet botlani. Hol az út egyik oldalára, hol pedig a másikra röppennek át az egyébként nagyon ritkán felbukkanó madarak az autó zajára.
A családban mindenki szereti az állatokat

Lőkös Ferenc, a házigazda büszkén mutatja az új karámot, amit nem sokkal az előtt sikerült befejezni, a tetőt rátenni, hogy a birkák megérkeztek. Az állatoknak ugyanis teljesen új lakhelyet építettek, igaz, abból az építőanyagból, amiből a régi készült.

– Voltak már birkáink, de a karám elkezdett dőlni, és féltem, hogy a gyerekekre dől. Ezért lebontottuk, a birkákat pedig eladtuk. Ezután meg nem volt lehetőségünk, hogy legyenek másik birkáink. Az új most ugyanabból az istállóból van, mint az, ami ott elöl volt – magyarázta Ferenc, aki szinte egész nap egy bajmoki lótenyésztő gazdánál dolgozik. Mivel kötelezettségei vannak, a házi munka jelentős része feleségére, Szandrára hárul.

– Én nem dolgozom sehol, a gyerekek pedig iskolába járnak, így valamit csinálni kell. Nincs sok lehetőségünk. De mivel van legelő a ház körül, lehet birkákat tartani. Nem túl igényes állatok, egy kis abrakot kapnak, de főként legelnek – fűzte hozzá Szandra. Megtudtuk tőle, hogy valamikor teheneik is voltak, de nagyon sok volt a munka velük, így egyedül nem győzte.

– Este szoktuk kiterelni a birkákat, mert ilyenkor nappal melegük van, nem bírnak enni. Ilyenkor bent a karámban kapnak enni, este pedig elég nekik két óra hossza, hogy jóllakjanak a legelőn – mondta Szandra. Két gyermekük, Krisztina és Krisztián is örömmel fogadta az új jövevényeket, vigyáznak rájuk, hiszen, mint megtudtuk, szeretik az állatokat. Minden házi munkából kiveszik a részüket.
A tanyán tett sétánk során az is kiderült, hogy miért találkoztunk a tanyára vezető úton annyi fácánnal. A vadászok megbízásából (Ferenc is vadász) fácáncsirke-neveldét tartanak. Egy elkerített, bokros, fás részen adnak otthont a fácáncsirkéknek. 7-8 hetes koruktól nevelik őket, óvják, majd amikor eljön az ideje (általában egy hónapra rá), a vadászok kiviszik őket a határba. Ottjártunkkor nem sok fácánt láttunk az elkerített területen, hiszen ilyenkor ők maguk is felfedező úton vannak, este térnek vissza megszokott helyükre.
Megtudtuk, hogy a birkák Kragujevacról érkeztek. Hegyi levegőn más tartási technológiához szoktak. Mikor megérkeztek, kicsit soványak voltak a helyi birkákhoz képest, most viszont már egész jól gyarapodott a súlyuk, sőt Ferenc elárulta, úgy tűnik, karácsonyra már bárányuk is lesz.
Az állatokat egy külföldi támogatásnak köszönhetik, illetve a szabadkai parasztegyesület közbenjárásának.

Kiss Árpád, a Szabadkai Parasztok Egyesületének elnöke elmondta, hogy egyesületük minden évben gondot fordít a nehéz körülmények között élő gazdaságokra. Sajnos egyre több szociális támogatásra szoruló gazdaság van. Főként az idős gazdák szorulnak segítségre, illetve azok, akik munka nélkül maradtak és a mezőgazdaságból szeretnének megélni.

– Sajnos, sokkal több a munkanélküli, mint ahányat nyilvántartanak. Hiszen azoknak már nem jár a szociális segély, akiknek van egy kis földjük. Éppen ezért ezekkel a gazdaságokkal mi a falufejlesztés keretében foglalkozunk. Igaz, hogy van kert, vagy egy kis háztáji terület, de hogy valamivel foglalkozni lehessen, eszközökre is szükség van – emelte ki Kiss Árpád. Hozzátette, hogy a különböző állami támogatások mellett lendítő segítséggel, vagyis induló tőkével igyekeznek motiválni a gazdákat.

– A tapasztalatok azt mutatják, hogy például a halásznak sem halat, hanem hálót kell adni. Vagyis mi is igyekszünk olyan eszközt a gazda kezébe adni, amit ő szívesen ápol, simogat, illetve amely jövedelmet biztosít neki – mondta. Tudomást szereztek az UNHCR támogatásáról és több családot igyekeztek támogatáshoz juttatni ebből a forrásból. Tulajdonképpen egy pályázaton vettek részt. Vagyis közvetítőként szerepelt az egyesület a család és a támogatók között. A különböző felmérések, beszélgetések után a támogatók meghatározták, hogy birkákkal támogatják ezt az egy bajmoki családot, akiket egy szelekció után választottak ki. Dorszki Nándor elismert, nagy tapasztalattal rendelkező szakember követi majd figyelemmel a birkatartást, illetve ő látja majd el tanáccsal a családot, hogyan lehet kis befektetéssel jó eredményeket elérni.
Megtudtuk továbbá, hogy az egyesület tervei között szerepel, hogy felerősítik támogatórendszerüket és további forrásokat keresnek, hogy a rászoruló családoknak újabb támogatásokat szerezzenek.
Miklós Hajnalka

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer