English
Magyar
Srpski
Aratás utáni kesergő
Határszemle
Pénz nincs, csak megalázó várakozás
Késéssel ugyan, de véget ért az aratás, biztonságban a kenyérgabona, már amennyi termett. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis az idén kb. 30 százalékkal kisebb területen került búzamag a földbe, mint az előző években, és a megcsappant területeken a hozamra vonatkozó tavaszi derűlátó előrejelzések sem igazolódtak be. Arra kerestük a választ a határban, hogy mit mondanak a búzatermelők az idei árról, hozamról. ,,Még véletlenül se írja azt, hogy betakarítottuk a termést'', figyelmeztetett egy idős termelő elkeseredve. ,,Mert mi tudjuk, mit jelent a betakarítás: aratás, raktározás vagy eladás, pénz a termésért és készülődés az őszi vetésre. Most learattunk, a termést odaadtuk, és várjuk, ki lesz a következő, aki fenéken rúg bennünket!''
NAGY JENŐ noszai termelő:
- Habár már évek óta jelentős területen termesztek búzát, az idén nem vetettem semennyit, árpa került a földbe. Elegem van már a búzatermés körüli hercehurcából, az örökös kizsákmányolásból, hát úgy gondoltam, inkább az állattenyésztés felé fordulok abból a régi mondásból kiindulva, hogy a termést inkább bőrben, mint zsákban érdemes eladni. Így az árpát feletetem a jószággal, s azt élősúlyban adom el. Amióta a két fiam felnőtt, és megkezdte az önálló életet, velük ,,kooperálok'', a mintegy nyolcvan hold saját és árendába vett területen közösen gazdálkodunk. Nekik volt az idén is búzájuk, egy malomban tárolták, és azt az ígéretet kapták, hogy ha meggondolják és el akarják adni, akkor a malom napi árat fizet érte. Amit azonnal átadtak, azért 7,20 dinárt kaptak. Kár a szót vesztegetni rá, hogy mennyire alacsony ez a felvásárlási ár. De engem ennél még jobban bosszant a kormány ostobasága. Azon már meg sem lepődtem, hogy nem határozták meg idejében a felvásárlási árat. Itt nálunk minden mezőgazdasági intézkedés hórukkra történik. A tavaszi előrejelzések szerint az idén jó búzatermés ígérkezett. Amikor megkezdődött az aratás, semmi sem történt, de amikor a fele termést már learatták és látszott, hogy nem termett a várt mennyiség, az addig ígért 6,80 dináros ár felkúszott 7,20-ra, a szabványok szerinti nedvességtartalmat 14 százalékról 16, majd 18 százalékra emelték, sőt volt olyan malom is, ahol még a százalékos nedvességért sem vontak le az árból. Ilyen hozzáállással, ilyen agrárpolitikával nem lehet sem fejleszteni, sem fenntartani a mezőgazdaságot. Hogy kerül még kenyér az asztalokra, az elsősorban nekünk, termelőknek köszönhető, de felteszem a kérdést: mi lesz akkor, ha hozzám hasonlóan mások is, tömegesen megcsömörlenek az ilyen viszonyulástól és egyre kevesebb búza kerül majd a földbe?
HORVÁTH GABRIELLA Telecska környéki termelő:
- Kapóra jött ez a kérdés, és ne csodálkozzon, ha csupa epés megjegyzést teszek. Még magukat, újságírókat is okolom azért, hogy ilyen a mezőgazdaság helyzete, amilyen. Csak írnak, megkérdeznek bennünket, mi elmondjuk a keserveinket és minden marad a régiben. Az idén csaknem harminc holdon termesztettünk búzát, az ősszel a férjem ennyit tervezett, mert azt mondta, nem történhet meg, hogy két évben egymás után annyira kitol a termelőkkel a kormány, mint tavaly. A kora tavasszal ő megbetegedett, hosszabb kórházi kezelésre szorult, lassan gyógyult, így a búza körüli teendők az én nyakamba szakadtak. Legszívesebben ,,kocsisszavakkal'' mondanám el a véleményemet, annyira el vagyok keseredve. Ilyen viszonyulás sehol sincs a világon, mint nálunk. Itt minden rendelkezés egyik percről a másikra történik, attól függően, hogy a kormány milyennek ítéli meg a helyzetet és mekkora bőrt akar lenyúzni rólunk, parasztokról. Át kellett adnom az idei termést, mert nincs saját tárolónk, de mondtam a férjemnek, isten bizony, építünk, én többet nem adom oda a termésünket annyiért, amennyit a felvásárló jónak lát. Az aratás idején bekövetkezett esőzések miatt jóval alacsonyabb a hozam, mint amennyire számítottunk, de ez senkit sem érdekel. Az átadás pillanatában, amikor a malomipar még hét dinárt sem fizetett az átadott idei búza kilójáért, az újvidéki mezőgazdasági tőzsdén a tavalyi búza kilója 12 dinár volt. Mit gondol, mennyibe kerül majd az idei búza, amiből kevés termett és mennyit keres majd rajta az, aki most potom áron felvásárolja? Hol van itt a hazai termelők megvédése, a mezőgazdasági termelés ösztönzése?
KISS Árpád, a szabadkai parasztegyesület elnöke:
- Az előrejelzésekkel ellentétben az idei termés jóval alacsonyabb a vártnál, adataink szerint a holdankénti átlaghozam kb. 2 tonna. Mi azt javasoltuk a termelőknek, hogy ne adják át a termést, tárolják, ahogy tudják, és várják ki, amíg eljön olyan vevő, aki legalább tisztességes, ha nem is gazdaságos árat kínál a búzáért. Sajnos, tárolási lehetőségek híján az idei termés java része a malomiparba került, elég körülményesen. Nem elég, hogy kevés termett, nem elég, hogy nincs ára, a búzatermelés fő hangadója, a malomipar még erre is rátesz egy lapáttal. Például Bajmokon 24 órát is várakoztak a termelők, mire átvették a termésüket. Nem azért, mert sokan voltak, hanem a felvásárló így adta a termelők tudtára, hogy az történik, amit ő akar, akinek nem tetszik, mehet. Az aratás befejezése után egyesületünk képviselői és a búzatermelők egy jelentős csoportja a Fidelinka képviselőivel igyekezett megtárgyalni az idei lehetetlen felvásárlási körülményeket. A termelők elsősorban azt nehezményezik, hogy a búza osztályozásakor manipulációk történnek. Az ígért 7 dináros árból különféle papírmunkákkal még az elsőrendű búza árát is lenyomták 6,80 dinárra: tisztátalanság, rovarkár, törött szemek stb. magyarázattal. A szabvány szerint a hektolitersúly 76 százalék. Az idei termés szinte teljes egészben sokkal jobb, mintegy 86 százalék a hektolitersúlya, de ezért senki sem kapott kedvezőbb árat. Óriási felháborodást váltott ki a termelők körében a malomnak az a rendelkezése is, hogy a termelő nem vehet részt a saját termékének laboratóriumi vizsgálatán: beviszik a laborba a mintát, a termelő a folyosón vár, ott kapja kézhez az eredményt. Kigondolták a termés osztályozását, állítólag van A, B, C kategóriás termés és amit S alatt vásárolnak fel, az csak takarmánynak felel meg. A topolyai Žitkóban az átvett mennyiség jelentős részét S kategóriába sorolták, úgy került a tárolóba. Érdekes módon, amikor eladták a búzát, ugyanabból a tárolóból kizárólag elsőrendű, azaz A kategóriás búza került eladásra. Tudja, azt mondják a termelők, hogy nem az bosszantja őket, hogy mindenki hazudik nekik, hanem az, hogy a hazugságokat el is hiszik. A malomipar képviselőivel tartott közös megbeszélésen a termelők határozottan kimondták: a jövő évi termésért kétdináros kilónkénti felárat követelnek a malomipartól, ellenkező esetben nem adják át a búzát. Hiszen ez egy természetellenes folyamat, hogy a búzával mindenki jól jár, csak az fizet rá, aki megtermeli.